1. 5. fokozatú Ti általános magas hőmérsékleti teljesítmény-
Jó szakító- és kifáradási szilárdságot tart fenn hosszú távú-mérsékelt meleg környezetben (pl. repülőgép-gondolatok, ipari turbina-alkatrészek) való használatra.
Kúszásállósága (állandó feszültség és hő hatására bekövetkező lassú, maradandó alakváltozással szembeni ellenállás) megfelelő alacsony{0}}--közepes feszültségű, magas-hőmérsékletű forgatókönyvekhez, bár magasabb hőmérsékleten felülmúlja a dedikált hőálló-titánötvözetek vagy a nikkel-alapú szuperötvözetek.
A tartós passzív oxidrétegnek (TiO₂) köszönhetően magas hőmérsékleten is megőrzi a megfelelő korrózióállóságot nem -extrém korrozív közegben is, amely 400 fok alatt is érintetlen marad.
2. Maximális hőmérséklet a stabil teljesítmény érdekében
Hosszú távú -szolgáltatás (folyamatos működés 10,000+ órán keresztül): A maximális hőmérséklet a teljes mechanikai stabilitás és szerkezeti integritás fenntartásához315 fok (600 fok F). Ezen a hőmérsékleten a + mikroszerkezete változatlan marad, és a legfontosabb tulajdonságok (szakítószilárdság, kúszásállóság, kifáradási élettartam) a tervezési előírásokon belül maradnak (pl. a szakítószilárdság a szobahőmérséklet értékének ~75%-a marad, és a kúszási alakváltozási sebesség 140 MPa feszültség alatt óránként 1×10⁻⁸ alatt van).
Rövid -időszakos/szakaszos használat (korlátozott expozíció, alacsony-stressz körülmények): Akár hőmérsékletet is elvisel400 fok (750 fok F)rövid ideig (óráktól napokig). Ez azonban nem javasolt a kritikus teherviselő-elemeknél, mivel még a 400 fokos rövid expozíció is befolyásolja a mikroszerkezeti stabilitást.
3. A teljesítmény romlása és a stabil hőmérsékleti küszöb feletti meghibásodások
(1) Mikroszerkezeti degradáció
-fázis durvítása és -fázis lágyítása: 315 fok felett a mátrix finom, egyenletes lamellái növekedni kezdenek és aggregálódni kezdenek, míg a -fázis (testközpontú-köbös szerkezet) az atomdiffúzió miatt veszít erejéből. Ez megzavarja az ötvözet kiegyensúlyozott + szerkezetét, ami kritikus a szilárdsági{5}}szívóssági aránya szempontjából.
Fázistranszformáció (400 fok felett): A 400 fok feletti hosszan tartó expozíció felgyorsítja az eltolódást egy durvább, kevésbé stabil -dominált mikrostruktúra felé. Ha a hőmérséklet megközelíti a béta-transus-t (995 fok), a teljes -fázisú képződés súlyos szemcsenövekedéshez vezet, ami törékennyé teszi az ötvözetet és alkalmatlan bármilyen szerkezeti alkalmazásra.
(2) Mechanikai tulajdonság összeomlása
Szakítószilárdság csökkenés: 400 fokban a szakítószilárdsága zuhan<500 MPa (less than 60% of its room-temperature strength of 860–900 MPa). At 500°C, strength further declines to below 400 MPa, leading to plastic deformation under nominal operating loads.
A kúszásállóság elvesztése: A kúszási alakváltozási sebesség exponenciálisan 350 fok fölé emelkedik . Például 400 fokos és 100 MPa feszültségnél a kúszási alakváltozási sebesség meghaladja az 1×10⁻⁶/óra értéket (100-szor nagyobb, mint 315 foknál), ami az alkatrészek állandó mérettorzulását eredményezi (pl. a turbinák házának vagy repülőgép-tartóinak vetemedését) az idő múlásával.
A fáradtság élettartamának csökkentése: A magas hőmérséklet felgyorsítja az oxidációt és a mikrorepedések kialakulását a szemcsehatárokon. 400 fokon a kifáradási szilárdság (10⁷ ciklus) a következőre csökken<150 MPa (less than 50% of its room-temperature fatigue strength of 300–350 MPa), leading to premature fatigue failure in cyclic load applications.
(3) Oxidációs és korróziós károsodás
400 fok felett az ötvözet felületén lévő passzív TiO₂ film porózussá és nem{1}}egyenletessé válik, lehetővé téve az oxigén bediffundálását a hordozóba, és rideg oxidréteget (Ti2O3 vagy TiO) képezve. Ez a felület ridegségét és csökkenti a korrózióállóságot, különösen nedvességet vagy korrozív gázokat tartalmazó környezetben (pl. ipari kipufogógáz vagy tengeri légkör). Szélsőséges esetekben a szemcsék közötti oxidáció repedésekhez és katasztrofális alkatrészek meghibásodásához vezet.
