Nikkel és réz Monel 400 ötvözetben

A Monel 400, az UNS N04400 és a W.Nr. 2.4360 jelölésű, klasszikus nikkel-réz szilárd oldatú ötvözet, és kémiai összetételét egységesen határozzák meg a hiteles nemzetközi szabványok, köztük az ASTM B127, ASTM B164, ASTM B564, EN szabványok és ISO szabványok. A két magelem, a nikkel és a réz esetében a szabványos tartalomtartományok egyértelműen meghatározottak. A teljes nikkel és kobalt (Ni+Co) tartalma nem lehet kevesebb, mint 63,0 és legfeljebb 70,0 tömegszázalék. A kobalt nem külön hozzáadott elem, hanem hozzátartozó szennyeződés, ezért a szabványos specifikációban a nikkellel együtt számítják ki. A réz, mint második fő alkotóelem, szabványos tömeghányada minimum 28,0% és maximum 34,0% között van. A nikkelnek és a réznek ez a rögzített aránya kiváló korrózióállósággal ruházza fel az ötvözetet redukáló környezetben, tengervízben és lúgos közegben, valamint stabil mechanikai tulajdonságokat szoba- és középhőmérsékleten.

A Monel 400 mechanikai tulajdonságainak, korrózióállóságának és feldolgozási teljesítményének biztosítása érdekében a vonatkozó anyagszabványok szigorú felső határértékeket határoznak meg a maradék nyomelemekre és szennyeződésekre vonatkozóan. A vas legfeljebb 2,5 tömegszázalékban megengedett; megfelelő kis mennyiség javíthatja az ötvözet szilárdságát és kopásállóságát, míg a túlzott vas rontja az általános korrózióállóságát. Az olvasztásnál deoxidálószerként funkcionáló, melegen megmunkálhatóságot javító mangán megengedett legnagyobb határértéke 2,0%. A maximális széntartalom szabályozása 0,3%: bár a szén növelheti az ötvözet keménységét, a túlzott széntartalom a karbidok kicsapódásához vezet a szemcsehatárokon, csökkentve az anyag rugalmasságát és szívósságát. A szilícium, amely segít javítani az öntvény folyékonyságát, legfeljebb 0,5%-ra korlátozódik, mivel a túl magas szilíciumtartalom növeli a törékenységet és negatívan befolyásolja a műanyag feldolgozását.