1. Teljesítménystabilitás a közepes{0}}hőmérséklet-tartományban (427 fok vagy 800 fok F)
Mechanikai tulajdonságok stabilitása: Az ötvözet csúcsszilárdságát csapadékos keményítéssel éri el (482-510 fokos öregedés 4-8 órán keresztül), így a Ni3(Al,Ti) intermetallikus fázisok egyenletes diszperzióját képezik. 427 °C-nál kisebb vagy azzal egyenlő hőmérsékleten ezek a csapadékok stabilak maradnak, biztosítva az ötvözet magas szakítószilárdságát (1034 MPa vagy annál nagyobb), folyáshatárát (793 MPa vagy nagyobb) és kifáradási ellenállását. A kúszás alakváltozása elhanyagolható a tipikus tervezési igénybevételek mellett, így alkalmas hosszú távú terhelést hordozó alkalmazásokhoz, például magas hőmérsékletű kötőelemekhez és szelepalkatrészekhez.
Korrózióállóság stabilitás: Oxidáló (levegő, gőz), semleges (víz) és enyhén redukáló atmoszférában a Monel K500 sűrű, tapadó oxidfilmet képez (NiO-ból és Cu₂O-ból) a felületén. Ez a fólia hatékonyan megakadályozza a további oxidációt és korróziót, stabilitása pedig a Monel 400-éhoz hasonlítható. Tengeri vagy ipari magas-hőmérsékletű vízi környezetben az ötvözet a lyuk- és réskorróziónak is ellenáll.
2. Teljesítménycsökkenés a magas{0}}hőmérséklet-tartományban (427-482 fok / 800-900 F)
A csapadék -elöregedése miatt: A szilárdságot elősegítő Ni₃(Al,Ti) kiválások elkezdenek eldurvulni és aggregálódni, csökkentve a diszperziót erősítő hatásukat. Ennek eredményeként az ötvözet szakítószilárdsága és folyáshatára 10–15%-kal csökken a közepes hőmérsékleti tartományhoz képest, míg a hajlékonysága (nyúlása) kissé nő. Ez a túl-öregedés visszafordíthatatlan; még ha az ötvözetet szobahőmérsékletre hűtjük is, eredeti nagy szilárdsága nem állítható vissza újra-hőkezelés nélkül.
Oxidációs sebesség gyorsulás: Az ötvözet felületén lévő oxidfilm sűrűből porózussá válik. Száraz levegőben az oxidációs sebesség körülbelül 3-5-szörösére növekszik a 400 fokoshoz képest, ami az oxidréteg enyhe leválásához vezet hosszú távú (több mint 1000 órás) expozíció után. Redukáló atmoszférában (pl. hidrogén, ammónia) azonban ez a lebomlási tendencia jelentősen enyhül, mivel nincs erős oxidáció.
3. Súlyos teljesítményinstabilitás 482 fok (900 fok F) felett
Teljes túl{0}}öregedési hiba: A Ni₃(Al,Ti) csapadék feloldódik a mátrixban, és az ötvözet elveszti kicsapódási -edzett szilárdságát, visszaáll a Monel 400-hoz közeli mechanikai tulajdonságszintre. Terhelés alatt a kúszási alakváltozás szembetűnővé válik, és a kúszási szakadási élettartam drasztikusan lerövidül (pl. 1040 MP-en a feszültség és a szakadási élettartam 1040 MP-nél is nagyobb). kevesebb, mint 100 óra).
Súlyos oxidáció és korrózió: Az oxidfilm teljesen elveszti védő hatását, belső oxidáció lép fel (oxigén behatol az ötvözetmátrixba). A korrozív közegekben, például a magas hőmérsékletű savas gőzben, szemcseközi korrózió léphet fel, ami az alkatrész rideg töréséhez vezethet.
Rövid -távú hőállósági határ: Rövid -percektől órákig terjedő) terheletlen expozíció esetén a Monel K500 akár 982 fokos (1800 °F) hőmérsékletet is kibír, de lehűlés után az ötvözet törékennyé válik, és jelentősen csökken az ütésállóság (54 J vagy kisebb értékről 15 J-nél kisebb vagy azzal egyenlő feszültségig szobahőmérsékleten), és a termikus feszültség 15 J.
4. A magas hőmérsékleti stabilitást{0}} befolyásoló kulcstényezők
Atmoszféra típusa: A redukáló atmoszféra kedvezőbb a stabilitás fenntartására, mint az oxidáló atmoszféra; korrozív közegekben (pl. kénsav, klorid oldatok) a magas hőmérséklet szinergikusan felgyorsítja a korróziót, tovább csökkentve az üzemi hőmérséklet határát.
Stressz szint: Nagy szakítószilárdságú vagy ciklikus igénybevétel esetén az ötvözet nagyobb valószínűséggel szenved kúszási-kifáradási kölcsönhatásban, ezért a megengedett hőmérsékletet 30–50 fokkal kell csökkenteni a tényleges feszültség alapján.
A hőkezelés története: A megfelelő csapadékkeményedési kezelés előfeltétele a magas hőmérsékleti stabilitás biztosításának-. A túlöregedés vagy a nem teljes öregedési kezelés az ötvözet magas hőmérsékleti szilárdságának-jelentős csökkenéséhez vezet.
