1. Pitting korrózióállóság
Tengervíz és tengeri környezet
A Monel K500 kiváló ütésállóságot mutat statikus vagy folyó tengervízben szobahőmérsékleten. A tengervíz kloridion-koncentrációja (kb. 3,5%) nem elegendő a felületi passzivációs film elpusztításához, a lyukkorrózió sebessége kisebb, mint 0,01 mm/év. Még oldott oxigénes vagy enyhe szennyezettségű tengervízben is az ötvözet felülete csak kis számú sekély gödör kialakulására hajlamos, amelyek nem fejlődnek áthatoló korrózióvá. Ha azonban a tengervíz hőmérséklete meghaladja a 60 fokot, vagy nagy koncentrációban tartalmaz oxidáló ionokat (pl. Fe³⁺, Cu²⁺), a passzivációs film lokálisan sérül, és a pitting érzékenység jelentősen megnő.
Klór{0}}tartalmú ipari közeg
Semleges vagy gyengén lúgos kloridoldatokban (például sóoldatban, hűtővízben) a Monel K500 jó ütésállósággal rendelkezik. Szobahőmérsékleten akár 10 000 ppm kloridion-koncentrációt is képes ellenállni anélkül, hogy nyilvánvaló lyukképződés lenne. De savas kloridos közegekben (például kloridionokat tartalmazó sósavban) a passzivációs film instabil, és még alacsony kloridion-koncentráció mellett is könnyen előfordulhat pontkorrózió, amelyet hidrogénfejlődés kísér.
Kritikus pitting hőmérséklet (CPT)
A Monel K500 kritikus pontozási hőmérséklete 6%-os vas(III)-klorid-oldatban (standard közeg a pontozási ellenállás tesztelésére)40 fok felett, ami magasabb, mint a hagyományos 304-es rozsdamentes acélé (körülbelül 10 fok), és közel áll a 316L-es rozsdamentes acélhoz. Ez azt jelenti, hogy a Monel K500 jó ütésállóságot tud fenntartani magasabb hőmérsékletű kloridos környezetben.
2. Réskorrózióállóság
A réskorrózióval szembeni ellenállás mechanizmusa
A keskeny résekben az oxigénkoncentráció alacsonyabb, mint a külső környezeté, így oxigénkoncentrációs cellát képeznek. A résben lévő fém anóddá válik, és korrózión megy keresztül. A Monel K500 nikkel-réz passzivációs fóliája erős öngyógyító-képességgel rendelkezik. Még akkor is, ha a résben kimerült az oxigén, a passzivációs film bizonyos fokú stabilitást tud fenntartani, megakadályozva a résben a savasodást és a korrózió kialakulását.
Teljesítmény tipikus réskörnyezetben
Tengeri karimás csatlakozások: Ha a Monel K500-at karimás rögzítőkhöz vagy tömítőfelületekhez használják tengeri környezetben, még akkor sem, ha a tömítés összenyomása vagy a felületi érdesség miatt hézagok keletkeznek, a réskorrózió nem következik be a hosszú távú{1}}szolgáltatás után. Ez sokkal jobb, mint a szénacél és a közönséges rozsdamentes acél, amelyek hasonló helyzetekben hajlamosak a rozsdára és a korrózióra.
Ipari berendezések hiányosságai: Hőcserélőkben, szelepülékekben és egyéb berendezésekben, ahol elkerülhetetlenek a hézagok, a Monel K500 ellenáll a réskorróziónak semleges vagy gyengén lúgos közegben szobahőmérsékleten. Savas klorid közegben vagy magas hőmérsékletű környezetben (80 fok felett) azonban a réskorrózióállóság csökken, ezért korróziógátló intézkedéseket kell tenni, például tömítést korrózióálló tömítésekkel, vagy korróziógátló anyagokkal kell feltölteni.
Kritikus réshőmérséklet (CCT)
A Monel K500 kritikus réshőmérséklete 6%-os vas(III)-klorid oldatban azkb 35 fok, ami bizonyos esetekben magasabb, mint a 316L-es rozsdamentes acélé. Ez az index azt mutatja, hogy a Monel K500 szélesebb hőmérsékleti tartományban is ellenáll a réskorróziónak.
3. A lyuk- és réskorrózióval szembeni ellenállást befolyásoló kulcstényezők
Klorid ion koncentráció: A kloridionok a lyukkorrózió és a réskorrózió fő okai. Ha a kloridion koncentrációja meghaladja a 10 000 ppm-et és a hőmérséklet magas, a Monel K500 korrózióállósága jelentősen csökken.
Hőmérséklet: A hőmérséklet emelkedése felgyorsítja a korrózió elektrokémiai reakciósebességét. Minden 20 fokos hőmérséklet-emelkedés esetén a Monel K500 lyukkorróziós és réskorróziós érzékenysége megduplázódik.
Közeg pH-értéke: Semleges vagy gyengén lúgos közegben (pH 6-9) a Monel K500 passzivációs filmje stabil; savas közegben (pH < 5) a passziváló film könnyen oldódik, a lyuk- és réskorrózió veszélye meredeken megnő.
Felületi állapot: A Monel K500 felülete pácolás, passziválás vagy polírozás után jobb korrózióállósággal rendelkezik; míg a karcolásokkal, hegesztési hibákkal vagy szennyeződésekkel rendelkező felület hajlamos a lyukkorrózióra.
