Mi a különbség az INCONEL 725 és a 718 között?
Az Inconel 718 és 725 egyaránt nikkel alapú ötvözetek, amelyeket a Special Metal Corporation fejlesztett ki, és az Inconel minőségi sorozata szerint értékesítik. Összetételükben azonban jelentős különbségek vannak, ami jelentős különbségeket eredményez fizikai tulajdonságaikban.
Az Inconel 718 50-55% nikkelt, 17-21% krómot, 4.7-5,5% nióbiumot, 2.8-3,3% molibdént és szabályozott titán- és alumínium-adalékokat tartalmaz. Nagy szilárdságát csapadékerősítéssel éri el – összetételének kis adagolása finom csapadékképződést okoz a második hőkezelés során, ami nagymértékben növeli az ötvözet szilárdságát.
Az Inconel 718-at az 1960-as években vezették be, és eredetileg a repülőgépiparban használták, mint nagy szilárdságú minőséget, amely megőrzi szilárdságának nagy részét magas hőmérsékleten. Ezért széles körben használják repülőgép-ipari alkalmazásokban, például gázturbinákban és sugárhajtóművekben. Mivel a 718-as ötvözet könnyen elérhető a piacon, az olaj- és gázipar alkalmazza. Ez azzal kapcsolatos, hogy a kutak tengerre költöznek és mélyebbre fúrnak magasabb hőmérséklettel, nyomással és korrozív szennyeződésekkel. Egyetlen más korrózióálló fém sem egyezik meg szilárdságának, korrózióállóságának vagy feszültségkorróziós repedés elkerülésének képességével.
Az Inconel 725 55-59% nikkelt, 19-22,5% krómot, 7-9% molibdént, 275-4% nióbiumot és szabályozott titánt tartalmaz. Közel azonos szakítótulajdonságokat ér el hasonló csapadékos erősítési eljárással. A lényegesen magasabb molibdéntartalom azonban jobb korrózióállóságot eredményez, mint az Inconel 718. Az Inconel 718 Pitting Resistance Equivalency Number (PREN) száma meghaladja a 31-et, az Inconel 725 pedig 45 feletti, így a legkorrozívabb környezetben is használható.
